Nadragulya blogja

Ebben az évben minden sikerült. Legalábbis eddig. Lett házunk, babát várok, boldog vagyok. Aztán hirtelen megszédül a 15 és fél éves kutyám és hirtelen olyan érzés önt el, mintha mindenemet elveszíthetném egy pillanat alatt. Csak nézem őt és látom benne magam, az együtt eltöltött időket é tudom, egyszer mindennek véget kell érnie, de én ezt nem akarom. Közben a  szívem sajog, hogy látom ahogy téblábol, botladozik,szédül és remélem.....nagyon remélem elmúlik. Voltunk állatorvosnál is, de egyelőre nem javult az állapota. Találtam egy cikket az interneten, ( http://vetnetinfo.com/hungarovetallatkorhaz/2013/12/16/vestibularis-szindroma-geriatriai-egyensulyozo-rendszer-betegsege/)  az tartja bennem a reményt mely szerint ez öreg kutyáknál előfordulhat és hogy 72 óra alatt elmúlhat.  Várom, hogy elmúljon a 72 óra, de nagyon félek, mi van, ha nem múlik el nálunk? Tudom, hogy egyszer el kell válnom tőle..... de abban reménykedtem mindig, hogy ez úgy történik majd, hogy elalszik és nem ébred fel többé. Hogy nem fog szenvedni és én nem látom őt szenvedni. Félek, hogy búcsúznom kellene tőle, de nincs erőm hozzá... Van amire sosincs megfelelő alkalom.... De most a gyógyulásban reménykedem, mert ő megérdemli, hogy ha egyszer vége, akkor az békés és csendes legyen, fájdalom nélküli....