Mostanában elég furán érzem magam. Amikor alszom, olyan mintha egy másik életet élnék, egy másik dimenzióban léteznék ugyan úgy én, de teljesen másként. Már jó ideje nem álmodtam. Vagy legalábbis nem emlékeztem azokra álmaimra, ha voltak semsokszor emlékszem az álmaimra és keresem a bennük megélt ézéseket. Szóval amióta újra babát várok, az álmaimban élek. Igen, ezt a szó szoros értelmében kell venni! Álmomban boldog vagyok... szörnyű ezt leírni, de ott jól érzem magam, vagyis ott érzem jól magam! Nem úgy mint a valóságban... Tudom, tudom.. Már megint csak nyivákolok, holott látszólag panaszra semmi okom, hisz egészséges vagyok, családom van.... de.... és csak annyit mondok: Társas Magány. Nincs kihez szólnom. Mikor újra kutyám lett, új fejezet indult az életemben. Kezdtem új éltre kelni, újra nyitni a világ felé. Ő lett az új legjobb barátom! Vagyis az egyetlen akihez a kisgyermekemen kívűl beszélhetek.
Látok embereket kutyát sétáltatni, s azt gondolom talán ők is így élnek mint én. Talán ők is feltöltődnek a hajnali séták során! Talán ők is várják, hogy összefussanak valakivel, aki szebbé teszi majd azt a napot. Ha csupán pár perce is. Mert én ezt érzem. Néha pár perc beszélgetés elég ahhoz, hogy szebb legyen a napom. Feltölt. Csak az bánt, hogy ennyi jut egy napra, vagy legtöbbször ennyi sem, mert hajnalban az ég egy adta világon senki nem jár kint csak én. Hogy mi a bajom? Az, hogy senki nem kérdezi meg hogy vagyok, hogy telt a napom, hogy senkit nem lelkesítenek az ötleteim, senki nem támogat benne...csak akadályoz, vagy csak a problémát látja benne. Talán az a pár perc hajnalban mikor velem összefut, másnak is sokat jelent. Talán nekik is szebb lesz a napjuk mint ahogy nekem.
Azt vettem észre, itthon már rég nem nevetek. Azt sem tudom nevettem-e valaha..Akkor veszem ezt észre mikor vad idegen emberekkel nevetek, akiket az a pár perc sodor mellém hajnalban. Csak míg elhaladunk egymás mellett. Vagy nevetgélek az orvossal, orvosokkal mikor páciensként megyek hozzájuk. Hogy lehet ez? Velük miért tudok felhőtlenül szórakozni, akkor is ha bajom van?? ITTHON MIÉRT NEM?
Valamit piszkosul elbaltáztam... De már nem keresem hogy hol és mit. Élek, tervezgetek és hiszek benne, hogy megvalósítom az álmaimat akkor is, ha senki nem támogat benne, ha senki nem is segít benne, mert erős vagyok, baromi erős és amit igazán akarok, azt véghez viszem, nem engedem hogy letérítsenek az utamról!!
