Nadragulya blogja

Mindenki valaki. Csak vannak olyan valakik, akik másoknál fontosabbak, vagy fontosabbá válnak. De ez el is homályosodhat. Emlékszem amikor beköltöztem a lakásba ahol most lakom. Már 4 éve volt. Az addig ott lakóknak addig senki voltam. Főként idősek laknak a lépcsőházban és ahogy mentem fel az emeletre hallottam az ablakok záródását magam mögött. "Valaki" lettem számukra. Megismertem akkor valakit, a szomszédomat, egy nénit. Pártfogásába vett. Éreztem a törődést, a gondoskodást, a szeretetet. Mintha a lányává váltam volna, így távolabb a szüleimtől, jó érzés volt hogy van valaki, akinek számítok. Jött, sütit hozott és emlékszem sütöttem kalácsot :) életembe először, mert viszonozni szerettem volna. Olyan volt, mintha a pótanyum lett volna. Távolt volt az egyetlen fia, másik országban 2 teljes évig. Csak én voltam neki, anyáskodott felettem és nekem is jó volt hogy ott van. Anyáknapján köszöntöttem, megérdemelte. Örült. Mikuláskor a "télapó" rejtett meglepetést az ablakomba és az övébe is ... aztán hazajött a fia. Közös sütievés, fényképnézegetés. Aztán a fiát a szomszéd faluba helyezték ki dolgozni. Kertes ház, kutya és a pótanyum kiköltözött.. engem ott hagyott. Vártam mindig hátha meglátom mikor hazajön, de nem jött. Aztán jöttek az ünnepek. A télapó nem jött 6-án... de az enyém azért ment :) aztán legnagyobb csalódásomra 8-a körül "jött"... és visszaadta egy részét annak amit adtam :( hogy ne haragudjak, de nagyon siet. A karácsonyra már nem is készültem... nem sütöttem kalácsot már régóta... semmit. Ma reggel, éppen késésben voltam mint mostanában mindig, mikor csengettek. Éppen zuhanyoztam, hát nem rohantam ki. Mikor kiértem láttam egy kis szatyrot az ablakban. Istenem! Biztos Ő volt az! Megakartam nézni, de féltem mi lesz a levélkén. Lerohantam a kutyával és közben azon gondolkodtam milyen szomorú, hogy így elfelejtődtem és mennyiszer voltam magányos, mennyiszer néztem reménykedve az ajtót hátha világít a lámpa este, de sosem világított.A mikulás, a karácsony és minden. Mikor felértem a folyosón szembejött, épp sietett intézni a pénzügyeket a közös képviselővel. Odaszaladtam, megöleltem, puszit adtam neki, de jóóó volt :))) és közben alig vártam hogy elolvassam amit írt. Felszaladtam, letéptem a kis zacskót az ablakból láttam benne a kis papírt, amire üzenetet írt. Siettem. De a húsvéti piros tojást láttam, a kis papírkát beraktam a zsebembe mint valami ereklyét, miközben a kulccsal babráltam, szorongattam a másik kezemben. Mentem a lépcsőn lefelé és izgatottan olvastam a két sort, ami tulajdonképpen lényegtelen volt, nekem mégis nagyon fontos... Rossz volt érezni, hogy egyedül vagyok, hogy valakit elvesztettem, akinek egyszer nagyon fontos voltam és most csak egy "valaki" vagyok,aki több egy egyszerű "valakinél" de mégis jelentéktelen. De mégis, örülök hogy jutott nekem is belőle, a szeretetéből, a kedvességéből. Számomra Ő nem csak "valaki". Fontos nekem!