Már írtam arról a srácról akit nemrég ismertem meg, hogy mennyire hasonlít hozzám. Persze az ember a kapcsolat elején szinte minden esetben így látja. Tetszik hogy meglátjuk a másikban önmagunkat, csak egy idő után elfog az önutálat :).
Szóval Ki Ő? Nem egy egyszerű eset, rendkívűl komplex személyiség, tele elvárásokkal és igényekkel. Szinte élvezem amikor látom elkerekedni a szemét, ahogy ellent mondok, vagy nem értek egyet. Szerintem sosem mondtak neki ellent és megdöbbenti hogy valaki megmondja hogy na ide figyelj, lehetnek elvárásaid de nekem is vannak. Úgyhogy vagy betartod te is amit én kérek, vagy én sem amit te kérsz. A legfurább, hogy a döbbenet mellett látom hogy ez tetszik neki. Csak az a baj hogy mindig eszébe jut egy-egy sztori az excsajájairól, milyen volt mit csinált holott mondtam neki hogy nem akarok ezekről tudni. Erre előre bocsánatot kér és úgy mondja... persze megmondtam neki hogy EZEK a dolgok engem NEM érdekelnek és már elmondtam úgyhogy legyen szives befejezni ezt. Ő meg utasítani próbál. "Ha hosszú távon tervezel velem akkor előre szólok, hogy ha megkérhetlek...... és ezt nyugodtan veheted fenyegetésnek" Na remek. Megfenyeget :) Kapásból. Én meg kapcsiból körberöhögöm :) Előbb tessék udvarolni, aztán térdre borulva könyörögni egy csókért, aztán megszenvedni az első bennsőséges együttlétért és utána azon küzdeni hogy minden jó legyen és úgy is maradjon. Közben lehet esdekelve kérni, elmesélni mit szeretne, na de utasítani??? Kizárt! Öntörvényű vagyok-állítólag- szóval ez NEM jön be.
Megkérdezte mi lesz ha neki nem tetszik majd bennem valami. Mondtam neki hogy majd lesz valaki más, akit az az egy bizonyos dolog nem fog érdekelni. Na persze, ezek tetszenek neki. Ha beszólok, megmondom a magamét, az tetszik neki. Hát nem fura? Ismerkedünk. Végülis ez is annak egy formája. De közben a csókja...hááát az valami fergeteges, frenetikus, fenomenális..."megaszenvedélyes", "űberjó" :)
Szóval, Vele megyek ide-oda és Ő az, akivel jól érzem magam.
