Felmerült bennem , ez a lassan már közhelyessé vált nőiség kérdése. Emancipáció az ami megváltoztat mindent. Magamból indulok ki, aki határozottan erős jellemnek mondanám magam. Szóval a minap elgondolkodtam. Megzavart ez az új most már mondjuk ki nyugodtan :SZERELEM. Nálam határozottabb személyről van szó, rendkívűl férfias jellem és itt állok, néha nem tudom mit tegyek, mert nem vagyok ehhez hozzászokva. Pedig amit kapok, az nem más mint bókok, elismerő megjegyzések, kocsiba szállás előtt ajtónyitás, egy határozott mozdulat ahogy magához húz és már köpni nyelni sem tudok. Eddig nem találkoztam ilyennel. Talán ez is az , ami miatt a nők kezdenek "elférfiasodni". A férfiak ellágyultak, elnőisedtek. "Majd lesz valami, az asszony elintézi. Te mit szeretnél Drágám? )(mert nekem halovány elképzelésem sincs, csak ezt nem teszik már hozzá..)"Nem vagy szomjas? (mert én rohadtul innék már valamit)" Ezek azok a dolgok, amik miatt most, amikor egy olyan emberrel hozott össze a sors, aki nem csak utalgat hanem meg is mondja mit szeretne, itt állok és nem tudok mit kezdeni, holott ez a normális! Belenyugszom, elfogadom és boldog vagyok, hogy léteznek még igazi FÉRFIAK! Igen, így tudok NŐ lenni:) Köszönöm a lehetőséget!
