Így érzem magam. Igen, zavartan. Miért? Mert ennyi dolog mint ebben az évben még soha nem történt velem. Érzelmileg össze-vissza kuszálódtam, azt sem tudok ki is vagyok valójában. Most valakinek fontos lettem hirtelen. Egyik pillanatról a másikra, a nagy semmiből. S, azok után amit átéltem, ez nagyon furcsa. Fura hogy amikor átölelnek, érzem a gyengédséget és az erőt egyszerre. Eddig egyiket sem éreztem és most így hirtelen fel sem tudom dolgozni. Igen, korán jött, de akár azt is mondhatnám hogy későn, mert megúszhattam volna a szenvedéseket... Most olyan bizonytalan vagyok. Nem merem elfogadni a jót, elhinni a pozitív közeledést. Elképesztően bizalmatlan és tartózkodó lettem. Vizslatva figyelem, pedig tudom nem akar rosszat, vagy bántani egyszerűen csak nem hiszem el ezt az egészet és nem is bírom követni. Mintha csak sodornának az események és én megyek, ahogy visz az ár. Jól érzem magam vele, mégsem tudom teljesen átadni magam. Ez már bizonyára a vég. Idáig süllyedtem, meghalt egy részem. Egyébként meg össze-vissza írok. Nem tudom leírni ami bennem van. Nah, ez megint a zavartság jele. Bár tudnám mit tegyek! Bárcsak tudnám ki is lakik bennem!
Ismerős Arcok: Egyetlen
"Haldokló reggelre ébredek,
Nem nagyon esik jól semmisem.
Valahol messze
Te is alszol még azt hiszem.
A tükörből bámuló idegen
Tudja hogy én vagyok odabenn.
Szép lassan megöl,
De előbb még meggyötör rendesen.
Miféle világ ez körülöttem?
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.
Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Semmilyen emberkék magyaráznak,
Tanítják nekem az életet.
Egymást taposva,
Csámcsogva szívják a véremet.
A hülyék mondják meg mi legyen,
A tisztesség száműzött idegen.
Sáros bakancsok tipornak
Gyönyörű szívemen.
Miféle világ ez körülöttem?
És hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.
Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Óóóóh Véletlen!
Miféle világ ez körülöttem?
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.
Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Kétféle ember létezik
Az egyiket néven nevezik,
A másik az, aki tovább megy
Úgyis ha elveszik!"
youtube: https://www.youtube.com/watch?v=reeYrEemUGY
