Szörnyen nehéz. Mindkettőnknek annyi problémája van, mint soha még. Ő nem akar lelki dolgokról beszélni, én akarnék, de nincs kinek elmondani.. Én a hallgatás miatt szenvedek, ő az egyedüllét, az idegen nyelv és még ezernyi más dolog miatt... meg most már miattam is.
Most velem van a baj. Képtelen vagyok megállni, hogy ne adjam neki vissza, azokat a kínokat, amiket miatta éltem át.... Pedig ez nem fair... Rengeteget fejlődött...értékelnem kellene, mégis, ehelyett az arcába vágom a hibáit. Pedig értékelem...csak még így is nagyon egyedül vagyok. Kevés., hogy néha már tudja mit kell tenni.. mert sokszor most sem tudja és ugyanolyan...
Ma megharagudott rám. A tegnap elkövetett bunkóságát vágtam az arcába... amiért még tegnap bocsánatot kért.. szörnyű hiba ez.. de nem bírtam megállni. A problémáim...hogy nem tudják mitől vagyok beteg. Orvosról orvosra járok...negatív eredményekkel... ez aggaszt, emiatt nem vagyok toleráns...de tudom...ez nem lehet kifogás. Szégyellem magam...de már az sms-emre sem válaszol.. :(
