Nadragulya blogja

Minden ember dönthet, hogy miként él. Lehet nem hatalmas lehetőségek közül választhat, de valamiféle választási lehetőség mindig akad. Én is választhatok és úgy érzem rosszul választok, de nem tudok ellene tenni. Egyedül élek a kutyámmal és baromi magányos vagyok. Nem kellene így lennie. Én választottam. Elment a barátom és én várom. Nem lenne kötelességem és lehet ő nem vár majd rám. Lehet hogy elpazarlom az időt így lassan 28 évesen. Elpazarlok egy évet az életemből a semmiért. Nem tudom. Még azt sem mondhatnám hogy minden tökéletes. Nem lenne igaz. Nincs pénzem, nyögöm a számlákat, nem becsülnek meg és igen , amit már az előbb is írtam, baromi magányos vagyok. Nincs ezen mit szépíteni. Ráadásul érzem azt a bizonyos biológiai órát, gyerekre vágyom. Valahol nevetsé-ges, valahol pedig szánalmas vagyok. Félek az évek múlásától, a magánytól, a bizonytalanságtól, mégis abban élek. Ne kérdezzétek miért, nem tudok válaszolni. Mintha ez lenne most a sorsom. Nem azt mondom, hogy mindent elsöprő szerelem a miénk és azért várok, his ha olvastátok a bejegyzéseimet úgyis tudjátok hogy ez sem lenne igaz. Egyszerűen várok, mert valami miatt úgy érzem várnom kell. Közben lehet lekésem majd a gyereket és egész életemben bánok majd mindent. Most ez a sorsom, ez sodor magával. Úszom az árral, csak vágyom arra, hogy végre kiköthessek már végleg, biztonságban.