2 év telt el mióta egyedül élek. Észre is veszem magamon, hogy kevésbé vagyok szociális és alkalmazkodóm A párkapcsolatom...őszintén szólva legtöbbször időpazarlás. Egyszerűen szemmel láthatóan nem passzolunk. Már nem töröm magam. Elmúlt a szerelem, ami régen úgy lángolt bennem. Az a szomor az egészben, hogy így viszagondolva a legelejére, akkor sem érezhettem a felhőtlen boldogságot. Már az elején sem törődött velem. Egy ideig kibírtam, aztán megszoktam, most pedig már nem is érdekel. Már nem várom. Nem mondok semmit. Csak létezem. Ő, mintha most kezdene el szeretni. Nevetséges ez, én kiszeretek ő meg belém. De olyan bizarr, össze nem illő, egymásnak ellentétes pár vagyunk..vagy mi. Ami nekem fontos, azt ő becsmérli és leszólja, ezzel bántva engem. Hát hiányzik ez nekem?
Nem. Én is tudom. De ez sem érdekel. Csak ne telne az élet ilyen vészesen gyorsan...
