Drága Szerelmem!
Eljött az idő... azt hiszem végleg elváltunk egymástól. Olyan bután, sután, mint a kamaszok. Fájt neked is, nekem is és akár hiszed, akár nem..még mindig szeretlek...
Nem tudom meddig tart még ez a fájdalom és igazából semmit sem tudok már. Fáj, hogy elengedtelek, de félek, nem lennénk boldogok. Nem tehetjük tönkre egymás életét... Bárcsak tudnék még küzdeni! Bárcsak lenne bátorságom! Bárcsak lenne türelmem! De elfáradtam...s, te is elfáradtál már, az örökös elégedetlenkedéseim miatt. Bárcsak tudtál volna törődni velem! Erre vágytam leginkább... Mindig szerettelek. Minden egyes percben, amióta csak megdobbant érted a szívem. Akkor is szerettelek, amikor bántottál. Nem fizikailag gondolom, mert ilyet sosem tettél volna, hanem érzelmileg... Hiába fájt nagyon...szerettelek! Sőt! Most is szeretlek. Talán makacs önző, majomszeretet ez, de nem akarlak elveszíteni.. a szívembe zártalak..örökre. Adj nekem időt, még egy picit, kérlek...hagy döntsek tiszta fejjel , ne így zavarodottan... Kérlek...
Szeretettel:
ÉN
