Voltak szép pillanatok, néhány hosszú ölelés, pár csók, ami égető szenvedélyes és érzelmes volt. De mérlegelni kell. Mi az ami miatt érdemes valamit megtenni és mi az ami miatt nem.
Szép dolog volt ez a kettőnk közötti. Igazából plátói, mégis annyira valóságos. Ennyi romantikát nem kaptam még soha. Sosem felejtem el! Ilyen férfit szeretnék! Egyszer majd talán én is megérdemlem. Addig pedig legyen boldog azzal, akit magának választott egyszer. Ez így fair.
" Árnyékok nélkül, mit ér a fény? Mit ér a holnap, ha nem melletted ér? Új álmok nélkül nincs már remény. Egy utolsó percre még légy enyém!"
Ezt a dalt küldte nekem e-mailben. Fájt, de jó is volt...
Megvolt az utolsó perc, ami az első is volt tulajdonképpen, az a bizonyos csók. Mert akkor megállt a Föld és nem forgott tovább. Legalábbis számomra nem.
Visszamenni az időben nem lehet, de ahogy a karjaiba zárt ...az volt a legszebb vallomás.
Köszönöm a szép érzéseket, amiket tőled kaptam, Kedves! -Valószínűleg sosem olvasod ezt, de boldog voltam és ezt köszönöm! Talán egyszer megérted, amit most még nem, hogy miért nem lehet folytatni ezt, akkor sem ha szeretnénk, ha vágyunk rá. Sajnos nem tudom elmondani az okokat, úgysem fogadod el, mert úgy érzed minden akadály leküzdhető, én nem így érzem. Nekem is nehéz... mert érzem boldog lehetnék veled. De azt is érzem hogy nem tartana sokáig a boldogság egyéb okok miatt.
A saját érdekedben mondok le Rólad. Légy boldog! Szeretlek....
