Beletelt néhány napomba amíg kicsit lenyugodtam és képes vagyok írni arról ami történt.
Végül csak beszéltünk. Nem megoldás a problémák figyelmenkívül hagyása. Akkor kezdődött... minden oldalról megtámadtam, mert állítása szerint csak Pestig jutott,ott rádöbbent képtelen elmenni a légióba. Ez annyira elkeserítette hogy még erre sem képes hogy emiatt nem jött haza egy napig. Engem meg leamortizált. TeljesEn tönkre mentem 2 nap alatt, ráadásul úgy éreztem becsap, átver...nem tudom mit higyjek. Szólhatott volna, de ő megkért valakit hogy értesítsen, de nem sikerült neki. Láttam hogy keresett az illető, de az üzenetet nem kaptam meg. Mást hibáztat? Ő is hívhatott volna...De nem tette. Más miért akarja jobban mint ő maga?
Ez az a pont, amikor az ember annyira kiborul, hogy már akármi is történjen nem tudja kiheverni. Elment a kedvem mindentől, egyszerűen már beteg voltam ettől az egésztől.
Még egyszer beszéltünk, azóta nem veszem fel a telefont ha hív. Amikor látom hogy csörög, annyira rossz érzésem van, hogy képtelen vagyok felvenni... közben sajog a szívem, fáj mindenhol. De egyszer majd elmúlik ez az érzés, és talán eljön újra a tavasz. Legalábbis még hiszek benne.
