Elgondolkodtam ezen a fogalmon: CSODA Milyen érdekes jelentésű szó! Mennyi minden tartozhat ide! Csoda az amikor bekövetkezik valami, annak ellenére hogy úgy érezzük kizárt hogy bekövetkezzen. De csoda az is ami felfoghatatlan, érthetetlen és mégis gyönyörű. Vagy ez már a "csodálatos" szó rövidítése?
Na rákeresek a keresőben mit ír a csodára. Mi a csoda?
"A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében. " (Wikikpédia)
"Csoda az, amin csodálkozunk. "
" a csoda nem más, mint égi információ"
"Csoda: egy természetet felülmúló esemény."
„Mi a csoda? … Hát egyszerűen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. Mint aki életveszélyben körülnéz és egy kezet keres, mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét, van együttérzés, élnek még emberek valahol.”
/Márai: Az igazi-részlet/
“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”
Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk.Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)
“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.”
(Müller Péter)
Szóval a csoda sokminden lehet. Mindig az amire vágyunk hogy bekövetkezzen és amirl azt gondoljuk kizárt dolog hogy ekkora mázlim lenne hogy megtörténjen. Pl. amikor a főiskolán 2 hetem volt a végéig és 12 vizsgám volt még hátra. Úgy voltam vele, ha ez összejön, akkor az csoda! Sikerült! Gyertyát gyújtottam utána a templomban, annyira hihetetlen volt ez számomra!
A csoda, csodálatos, reményt ad és ha bekövetkezik akkor el sem hisszük. Fürdünk a boldogságban hagyjuk magunkat lebegni. Élvezzük, magunkba szívjuk az érzést, ami felemel és éltet. Csoda egy gyermek születése, létezése. Csoda ha elveszítünk valakit, mégis megtaláljuk. Csoda, az élet maga. Csoda a szerelem, a szép érzések. Csoda a túlélés, a létezés, a nap, a hold, az éjszakák, a nappalok. Csoda vagy TE magad is!
