Szokásos délutáni sétára csatolam fel hűséges társamra, kutyámra a pórázt. Egy ismerősöm elmített egy tempomot hogy odajár néha kikapcsolódni, gondoltam elsétálunk, megnézem a helyet. A kilátás valóban szép volt. A templom igazából kápolna, mellette a Jézus szobron "életveszélyes" felirat. Mi tagadás, eléggé ingatag szobornak tűnt...
Aztán észrevettem egy szép gesztenyefát, mellette a fű kitaposva. Nocsak! Gondoltam megnézem közelebbről. A fa alatt egy síremlék, nem sokkal arrébb pedig, egy hálózsákban fekvő -nagy valőszínűséggel hajléktalan- ember. Hááát, ha ez még nem lenne elegendő, elmesélem, emberi ürülék mindenhol a környéken, amelyben ebem lelkesen megfetrengett.... :)
Bűzgombóccal az oldalamon, caplattam hazafelé, át a városon, a népkerten, szégyenkezve, hogy jószágom erősen aromás szagot áraszt. Természetesen ismerőssel is találkoztunk. Ex-em (már ha valaminek lehet nevezni) barátjának a barátnőjével. A szomszéd utcába költöznek, így együtt mentünk hazafelé. Beszélgettünk. Fura volt így, hogy már kikerültem a körből...
Hazaértünk, fürdetés, most meg minden csupa víz :) Hát ennyit a napi sétánkról, ami minden nap általában fél 5 és 6 között zajlik.
