Megvolt a napi séta hűséges társammal. Ismét felfedező útra indultunk, mint mostanában oly gyakran. Mit is jelent ez? Felfedezzük a környéki utcákat, amerre eddig nem jártunk és úgy tűnik zöld utcák. Barangolunk és én számat tátva csodálom ami elémtárul. Hol voltam eddig és mit csináltam az Érsekkertben amikor ennyi gyönyörű hely van percekre tőlem?? Ma a szőlők felé indultunk a Szépaszonyvölgy hátsó útja felől. Mentünk, mendegéltünk, ahogy ezt a mesékben szokás és csodás zöld táj tárult elénk. Gyümölcsösök, pici kunyhókkal, bódészerű építményekkel. Fura érzés szaladt át a testemet, megérintve a szívemet és megbizsergetve minden porcikámat. Ide tartozom! Ez az én életem!
Fertővölgy
Ma először döbbentem rá valamire. Arra hogy ugazából csak most születtem meg. Mármint most kezdek élni, mert most kezdem kapizsgálni mi az élet. Nem a lézetés maga, ahogy eddig gondoltam, hanem amikor ilyen csodát látok. Amikor úgy érzem ide tartozom és egy egy ilyen látványért, bizsergésért élek! Belegondoltam, ha egyszer nem láthatom ezeket, akkor halok meg. Mert akkor kihal belőlem az az érzés amiket mostanában nap-mint nap átélek. A rácsodálkozás érzése, a belső harmónia érzése és hogy gyönyörű a természet. Ez az igazi szerelem! A fák, a növények, a szellő, a napsugarak, a felhők fodrai, az illatok és a béke és persze a kutyám! Úgy érzem meghalnék ezek nélkül! Annyira boldog vagyok! Már így úgy érzem soha nem vagyok egyedül, mert ezek a dolgok mindig velem vannak, ha van társam, ha nincs....
Hát nem hátborzongatóan szépek a felhők?
