Ismét eljött a fél 5. S mi ma is útnak eredtünk. A szőlőbe szerettem volna menni, de távolinak bizonyult és már korán sötétedik.
Hű társamat félúton letámadta egy harci kutya, szegény apró szobacirkáló barátom nem is nagyon tudott rezdülni sem, én pedig kétségbeestem és tudtam kézzel nem nyúlhatok hozzájuk, hát rásegítettem a lábammal. Ismerem ezt a típusú kutyát! Nem a fajtájára gondolok, hanem a temperamentumára. Nem hiszek abban, hogy ilyen fajta, vagy olyan fajta. A kutya , az kutya. 90% kutya 10% fajta, de az főként a kinézetére utal, onnan pedig mi emberek hatáozzuk meg milyen is őkelme.
Rémületünk tárgya kicsit félve közeledett, de látszott harapni vágyik és amint beleharap először ellenfelébe, -aki majd erre visítani kezd- megvadul és széjjelszaggatja. Ezt elkerülendő, mikor közeledett és a levegőt harapta, lendítettem a lábam... Szörnyű volt! Sosem tudnék állatot bántani, de ezúttal úgy éreztem ez akár élet-halál kérdése is lehet. Nem nagyot, hanem több kicsit rúgtam hátsó fertályába, csak épp annyit, hogy távoltartsam. Aztán jött a gazdája nagy bocsánatkérések közepette. Persze mondanom sem kell, ettől nem éreztem magam jobban. Életemben először állatbántalmazó, állatkínzó lettem... Én, a nagy állatvédő, kutyaimádó.... De jószágom megúszta, karcolás nélkül. Ezek után talán érthető hogy annyira messzi sétára nem vágytunk. Sem ebem,sem pedig én. Bár hűséges társam még kevésbé mint én, mert állandóan ellenkező irányba rángatta a pórázt, amiről már leszokott évek óta. A zsidótemetőhöz visszafordultunk hát és készítettem pár fotót. Az egyiket azért teszem ide, mert valami miatt jobban tetszik, meg színesebb. A másikat azért, mert rajta van az Eged, ahová mostanában annyira vágyódom, de egyedül nem akarok oda menni. Majd ha eljön Egerbe Ő! Igen-igen! Ő! A különös este részese, mert bár akkor olyan hirtelen kapkodásnak tűnt, azóta 2x találkoztunk és valami elkezdődött odabenn. Persze gyakori ez nálam mostanság. Vagy már csak nem is remélek? Majd kiderül!
Mindenestre Voilá, a képek a szidótemetőről. Elsőként a színes fás kép:
Íme, a domb, ami olyannyira vonz.Csak nézem, és azt érzem oda kell mennem. De még nincs itt az ideje. Milyen mágnes lehet ott??
Pedig a kilátás onnan, vajmi csodálatos!
