Mostanában előtör nálam meglehetősen gyakran a "Godot-effektus". Én neveztem el így. Várok, várok és mindegyre úgy tűnik, arra, ami sosem jön el.
Vagy a boldogságot, vagy egy számomra fontos személyt, vagy egy egyszerű telefonhívást, vagy szimplán csak egy sms-t. Nevetséges nem? Torkomban dobogó szívvel remegve várok, aztán semmi nem történik. Elalszom végül, fáradtan és másnap újra kezdődik. "Talán majd holnap felhív, vagy keres..." Ördögi kör. De a remény még megvan. Talán egyszer,majd nem csak akkor leszek fontos ha itt van, hanem akkor is ha nem vagyok a közelben. Majd keresni fog, hogy tudjam gondol rám és igenis fontos vagyok. Meddig lehet Godot-ra várni?? Amíg tudok remélni. Amíg van bennem erő és nem adom fel. Vagy amíg ki nem derül valami...
