Tele vagyok feszültséggel. Állandó gondok. Tolerálom, mert szeretem, de ide lefogom írni amit nem mondok ki neki. Úgy fest van egy kis neurológiai rendellenessége nem tehet arról hogy sokszor "bunkó".
Tegnap estélre megbeszéltük belép msn-re, amikor hazajön edzésről. Beteg vagyok, nála sem stimmel valami, addig utánajárok. Aggódtam, nagyon.
Háromnegyed egyig vártam nem jött. Talán baja lett? Összeesett??
Ma belép nagy kegyesen nem szól hozzám mert dolgozik reggeltől csak 4 órakor délután és mikor mondom legalább egy sms-t küldhetett volna hogy ne várjam ezt írta ( 1 éves kapcsolat..vagy mi-távkapcs) :
ő: "ha nem vagyok fent, akkor ne várj rám"
én: "jól van csak megbeszéltük.."
ő: "de akkor sem, ha megbeszéltük"
én: "akkor ne beszéld meg"
ő: "akkor mosr előre kijelentem, hogy sosem biztos hogy felmegyek MSN-re"
Erre, eltereltem a szót és magamban azt gondoltam, sőt le is írtam, csak nem küldtem el,hogy:
GYŰLÖLLEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :( MAJD BELEHASAD a szívem hogy így bánik velem, és a röhej hogy nem tehet róla, mert ez rendellenesség....
Ó, hogy mennyire kibaszottul fáj, amikor így viselkedik! Amikor ilyen bunkó,tapló, szemétláda, önző :(((( (néha mennyire megmondanám neki!! De akkor összetörne, hogy őt nem lehet elviselni, nem akar bántani és szenved hogy bánatot okozott, de őszintén, mert ilyen ál megbánásokat láttam már nem egyszer)
Aztán máskor meg " nem tudom mi lenne velem nélküled" "te vagy az egyetlen aki számít az életemben!"
Igen, ilyen amikor itt van. Amikor meg nincs, akkor a munka az első éjszaka közepéig, én meg rohadt sms-t , egy nyomorult msn üzit sem érdemlek meg... ÁÁÁÁÁÁ
Ma csillaghullást nézek, iszogatok majd közben és azt kívánom majd, amikor meglátok egyet, amit minden évben szoktam és reménykedem, hogy egyszer majd valóra válik.
