Igen. Mindig ez van. Amikor itt van annyira jó, mint amennyire rossz, amikor nincs itt. Hogy lehet tökéletesen jó minden amikor itt van és eszméletlenül rossz amikor nincs? Igen, az msn-es félreértések, meg a hétközbeni nulla kommunikációt nem bírom elviselni. (se telefon, se sms, se semmi).
Mondhatnám, ugyan, majd amikor összeköltözünk csudajó lesz! Na igen, szépen hangzana... de sajna elmegy külföldre. Itt hagy, egyedül.. A sors úgy akarta ne tudjak vele menni. Pedig mennyire terveztem,ez tartotta bennem a lelket. Amit eddig boldogan vártam és számoltam visszafelé a napokat, most kínszenedéssel érzem, hogy utolsó hétvégéinket töltjük együtt. Félek, ha elmegy, nem fog majd keresni. Teljes eligedenedés és magány vár csak itthon.. Egy jó munkahely kéne, hogy legalább az jókedvre derítsen, változatosságot hozzon. Mennyire lehetetlen helyzetek vannak ebben az országban. A nevetséges az, hogy még csak el sem tudok menni... annyi pénzem sincs amiből elmehetnék. Szánalmas...
