Nadragulya blogja

Az előbbi poszt valahogy itt ragadt, nem küldte el a rendszer. Azóta 2 hét telt el. Most volt az évfordulónk. Szerettem volna ha romantikus vagy egy picit más hétvége  mint a többi. Más is lett. Nem vártam semmit,csak gondoltam elhívom egy kávézóba, ami a kedvenc helyem. De neki aztán nem volt kedve :( inkább aludt és különben is mi értelme van. Aztán mikor utána kérdezte van-e kedvem, már nekem sem volt.. Csak egy kis romantikára vágytam. Nem mesés kincsekre, drága holmikra vagy akármire. Én hívtam volna meg, de ő nem volt hajlandó. Aztán megint jött a hisztéria. Elvonult, ott hagyott egyedül, egyelen szó nélkül és sajnálta saját magát kint a parkban, ahelyett hogy velem lett volna ott :( Nekem ennyi is elég lett volna. Másnap volt az utolsó napja nálam, de már nem próbálkoztam azzal hogy felejthetetlen legyen. Elmentünk kirándulni, ahogy minden héten,mert én ehhez ragaszkodom, erre szükségem van. Felajánlottam hogy menjünk étterembe, mert van még üdülési csekkem és nekem sem kellene főznöm, meg mosogatnom és többet lehetnénk együtt. Persze nem tetszett neki az ötlet. Mert az milyen drága és milyen pénzkidobás... Hogy vágytam volna rá...Így kirándulás után, hulla fáradtan még elmentünk vásárolni és elkezdtem főzni. Fél 5-re már volt is ebéd... Persze este úgy estem össze, mint a rongy. Ledőltem a szemem lecsukódott és ez volt az utolsó igazán közös hétvégénk... Jövőhéten megyek hozzájuk, de ott a családja is, az nem olyan lesz.. Kicsit úgy érzem, ezzel az emlékekkel..nagyon elszúrta :(