Már a címben is benne van. Várás... Hát épp azon vagyok, csak már sajnos 9 hónapja várom hogy várhassam.Tényleg nehéz..Nem sikerül valahogy... Eleinte jól viseltem a kudarcot, kitaláltam indokokat, hogy tulajdonképpen nem is baj hogy nem jött össze mert pl. antibiotikumot kellett szednem, majdnem eladták a házat a fejünk fölül, a férjem szedett valamilyen gyógyszert, vesegyulladásom lett stb. De persze már az első próbálkozás után úgy véltem sikerült! Aztán olvasgattam mik az első tünetek, mikor van peteérés stb. Második próbálkozásnál irdatlan fájdalom alhasban, derékfájás. Igen! Gondoltam most sikerült! De nem... az volt a vesegyulladás...csak épp menstruáltam is. Irdatlan mennyiségű vér távozott belőlem... úgy éreztem biztosan elvetéltem, de a doki biztosított róla, hogy nem baba, vese. Gyógyszer hetekig, kb 2. hónapot kihagytunk. Aztán beszereztem ovulációs tesztet is. Konkrétan semmit nem mutatott, hiába próbáltam minden nap. Aztán kiderült, minden nap ugyanakkor kell csinálni, ne igyál előtte sokat stb. Aztán jött a hőmérőzés is. Ennek az a nagy előnye volt a számos hátrány mellett, hogy legalább már reggel tudtam, hogy aznap megfog jönni. Leesett a hőm vagy 4 tizedet, nem vártam a csodára. Ha késett azt is tudtam, hogy késni fog, mert máskor volt a peteérés papír szerint mint kellene lennie. 4 hónapon át ment ez, hogy megtaláljam az ovulációt és akkor legyünk együtt, mert 31 évesen nem tartozom a szexuálisan túlfűtöttek közé és a férjem sem az a tipus. Szedem a Pharmatron Matruelle-t, azt találtam legjobbnak az összetevői alapján. Aztán úgy döntöttem abbahagyom a tesztelést, a hőmérőzést, sőt! A ciklus.hu-n se nézem meg, hogy mikor kellene megjönnie. Majd ha sokáig kimarad, akkor tesztelek. Sokáig írogattam a babaszoba egyik fórum oldalán is, de mindenki babás lett szinte rajtam kívűl, így már az is csak elszomorított. Sorra szülnek a rokonok, ismerősök, volt osztálytársak és rendszeresen nekem szegezik a kérdést : "Mikor lesz baba?" Mint egy tőr a szívembe, úgy hasít belém a fájdalom a kérdéssel... Eleinte tudtam tolerálni, de később már képtelen voltam és elmagyaráztam nem úgy van az, majd jön ha akar, egyesek éveket várnak és nem sikerül.. Még így is kulturáltan válaszoltam, ahhoz képest ami bennem tombolt. Volt egy olyan hónap, amikor még mértem a hőmet és felment nagyon magasra, ráadásul egyszer el is ájultam - sosem szoktam- és késett is. De semmi nem volt akkor sem. Most, ebben a hónapban mindenen sírtam, a leggagyibb reklámokon is, mindenen, de mégis megjött. Nem tudtam mikor fog pontosan érkezni, de nem is figyeltem szándékosan, csak sejtettem, de nem éreztem úgy, csak mellfeszülés volt. Aztán bementem a mosdóba és a wc-papíron megjelent a már jól ismert vörös folt... Földhöz vágtam a papírt és most először sírni kezdtem... 9 hónap sikertelenség.
Több okból is nehéz a babavárásra várás. Egyrészt azért, mert az ember produkál mindenféle tünetet magán, így minden hónap kudarc éri, másrészt pedig azért, mert körülöttünk mindenki várandós lesz így akivel korábban együtt reménykedtünk egy idő után már nem partner. Őt már más érdekli, nekünk meg fáj hogy miért nem sikerül nekünk, másnak pedig miért?? Szóval magányosabbak nem is lehetünk ilyenkor. Megnéztem a "Várandósok" című filmet, gondoltam hátha jobb lesz, de végig sírtam az egészet...
Most megyek és beveszem a terhes vitaminomat....
