"Ha találkozunk és odaadhatom neked a telefonkártyát amin ingyen beszélhetünk, akkor nem megyek a légióba!" -mondta
Nem vettem komolyan, -érzelmi zsarolás-gondoltam, ez bevált módszere, eléggé hozzászoktam ezen csekély idő alatt amióta ismerem.
"Köszi, de nem."-feleltem
Aztán eljött a nap, amikorra kitűzte az indulás napját és belázasodott! Szinte éreztem hogy valami fog történni, mert biztos voltam benne hogy mindez csak kitaláció mivel úgysem látjuk egymást, azt mond a telefonba amit akar. Péntek volt. Gyógyulgatott aztán és vasárnap, megbántott. Azt mondta hogy megy kedden és hogy ugye nem akartam vele mostanában találkozni. Mondtam neki hogy nem és kívántam hogy találja meg a számítását , érje el azt, amit szeretne. Megköszönte és hozzátette "remélem Te is találsz egy tökéletes hibamentes partnert " én nem ilyet akarok"-feleltem, mire ő hozzátette "akit nem csak szívatsz hanem érzel is egy kicsit iránta"
Elmondani nem tudom mit éreztem... innentől nem tudtam mit mondani, és nem is mondtam. Nem válaszoltam..nem vettem fel a telefont...aztán egyszer írt hogy csak el szeretett volna köszönni, mert megy...:( elköszöntem...nem válaszolt....
és MA... rácsörögtem, és a barátja hívott vissza hogy "hívtál a telefonomon, mit akartál mondani?" .....hebegtem habogtam és letettem... és egy világ dőlt össze bennem. Nem csak érzelmi zsarolás volt... elment.... Mit tettem??
Istenem, add, hogy a sorozáson, az alkalmassági vizsgán ne feleljen meg!!!
