Nadragulya blogja

Furcsa, hogy egyszer nagyon megbánt, olyanokat mond, hogy legszivesebben soha többé nem állnék vele szóba mint pl.: "Nem szeretlek azzal a lánggal, mint a korábbi barátnőimet." vagy "Kibaszottul kurvára nem érdekel, hogy ez téged mennyire bánt." Aztán meg, hogy ő nem úgy gondolta és hogy csak velem tudja elképzelni az életét... stb. Mit mondjak? Azt se tudom mit gondoljak. Azt hiszem, lazán kellene felfogni. Nem szeretni ennyire, nem reménykedni, nem hinni, nem bízni, nem várni. Arra gondolni hogy ez nem a végállomás, csak egy megálló. S ha elön a pillanat tovaszállni, elrebbenni mint szárnyaérintett pillangó. Akkor nem fájna talán. Tervezni így? Nincs értelme. Megpróbálom visszafogni magam, hisz ki tudja mit hoz a sors. Már így is túl sokat bántott meg. Kicsit neki is fájhatna. De ha nem szeret, akkor nem fog. Ki kellene próbálni, csak gyenge vagyok. Ha én bántom meg, ha nem bocsájtok meg elsőre, vajon mit reagál? Túllép könnyedén? Vagy megpróbál tenni valamit?... Azt hiszem ideje próbára tenni...