Nadragulya blogja

Nem tudom, de azt hiszem, ilyen az én szerencsém. Már kezdem azt gondolni szeretek valakit és végre talán boldog lehetek- persze az illető cseppet sem makulátlan, mert okoskodik( pont mint Okoska törp a Hupikékből), sokszor igencsak ápolatlan (nem mos hajat, csak csapvízzel,mondván a sampon tönkreteszi a hajat és különben is attól neki száll a haja, úgy meg "milyen buta feje van már", nem hogy levágatná (mármint a hosszú haját), nem borotválkozik és hát a ruhái elnyúltak nem túl igényesek. Ezt még el is viselném, de amikor mindezek mellett megjegyzéseket tesz hogy " jobban tetszettél, amikor véknyabb voltál" stb... vigyázz magadra, hogy fogsz kinézni" persze max 3 kilót híztam és nagyon jól érzem magam így és látom mennyire tetszem az embereknek..csak ő kifogásol engem. Persze mikor ezek után szóba hoztam hogy majd ha ő ad arra hogy ápolt legyen, amikor hozzám jön, mert ez alapelvárás, akkor elgondolkodom arról, hogy leadjak-e pár kilót, vagy ne egyem meg a sütit, amit annyira kívánok, de addig nem- ő sértődött meg és az éjszaka közepén haza akart menni. Nem tudom, én hibáztam-e, mindenestre úgy éreztem szörnyen bunkó volt. Talán nekem ez jutott, talán alakul majd a dolog. ÓÓ ha csak ennyi lenne... de néha annyira kilátástalannak érzem ezt az egészet. Én mindent megteszek érte, bár egyre kevesebbet, mert ha ő nem akkor én miért???  Bárcsak úgy szeretne ahogy vagyok!!! Én olyan jól érzem magam így! Bárcsak jobban odafigyelne rám, érdekelné hogy boldog legyek...:( BÁRCSAK....