Szétnézek magam körül és mit látok? MINDENKI GÁZ! Igen. Gázok a barátaim és én magam is gáz vagyok. Hogy miért? Mert vagy biztos párja van valakinek, de unatkozik nagy jó dolgában és félre kacsingat, vagy már a fél világgal hentergett, vagy még csak nem is kedveli a párját, de ugysem akadna jobb szerinte, mert neki ilyenre nincs ideje, vagy kötődik olyanhoz, aki csak kihasználja őt, vagy nem viszonozza az érzéseit, vagy mindkettő, vagy mind a három... Hogy én hova tartozom? Az idióta konzervatív kaszthoz, akik nem csalják meg a másikat, várnak reményteljesen arra, ami sosem jön el, aki elhiszi hogy a másik hű és szereti őt. Nem, én sem vagyok jó,félreértés ne essék. A megunós tipus vagyok, akiért ha mindent megtesznek, aki ha boldog lehetne, nem az. Most nem fenyeget ez a veszély, de amikor így volt, unatkoztam. Nem csaltam meg az aktuális páromat, aki tényleg tökéletes volt, sosem tennék ilyet mással, tisztelem az embereket, főleg a páromat, de amikor úgy éreztem másra vágynék, továbbálltam. Soha nem aláztam volna meg senkit így. Engem megaláztak, de nem emiatt nem tettem így. Hanem mert egyszerűen nem tudnék tükörbe nézni többé. Szégyellném magam, saját magam előtt. Most mi a helyzet, Magam sem tudom. Sokat vagyok egyedül, fizikálisan,lelkielg még gyakrabban... A párom 3000 km-re és még sokáig így is lesz. Szóval nem tudom mi ez. Közben ég bennem a vágy, ami régebben sosem volt, hogy gyereket akarok. Ez kikészít. Szinte mindig ezen görcsölök. Hogy a párom tényleg a párom-e, hogy ő mit csinál a nagy távolban, hogy érdemes-e várnom, hogy nem fogok-e kifutni az időből és hogy egyre sürgetőbb lenne. Ketyeg az a bizonyos biológiai óra. Szóval gáz vagyok, önző, magányos, félember, tele félelmekkel és gátlásokkal. Mert az a baj, hogy körülnézek, akár a barátaim körében, akiket jó embernek tartok és azt látom szinte mindenki sumákol, vagy boldogtalan. Már azt sem hiszem el amit látok. Akkor amit nem látok, hogy higyjem el?....
Tudom... Gáz vagyok... :)
