Most 25 éves vagyok. De már 14 éves koromban foglalkoztatott hogy leírjam ami velem történik. Naplóírásnak nem nevezném a dolgot, mert csak a számomra különleges eseményeket írtam le. Leírtam amikor szomorú voltam, próbáltam rímeket faragni és ezeket az írásokat eldugdostam hogy senki ne lássa, főleg a szüleim ne. De szerettem volna ha valaki idegen elolvasná és hozzászólna, persze ez lehetetlen egy eldugott füzet esetében. Mondhatni magányos voltam, társaságra vágytam, de ugyanakkor túl félénk is voltam.
Mostanra kicsit változtam, de továbbra semvagyok az a mindenkivel jópofizgatós emberke. Vidám vagyok, de túlontúl őszinte. Egyszer azt mondták rám "Kegyetlenül őszinte". Ez valakinek tetszik, de az emberek többsége nem díjazza, hogy a véleményemet mondom ha kérdeznek és nem azt amit hallani szeretnének.
Hogy  miért választottam a Nadragulya nevet? Mert érdekes az elnevezése:

A belladonna nevet - jelentése: szép hölgy - a növény onnan kapta, hogy a középkorban a nők a növény termésének levét szemükbe csöppentették, hogy pupillájuk nagyobb legyen, a nagy fekete szemek ugyanis a kor ízlésének megfelelően vonzóbbá tették őket az erősebb nem számára.

 És! Erősen mérgező hatású növény!  :) Olyan mint én...