Megismertem valakit. Véletlenül. Megláttam, meglátott, nem tudta levenni rólam a szemét és valahogy én sem róla. Aztán kiderült ugyanabban a városban lakunk, ugyanazt szeretjük...nagyon hasonlóak vagyunk... Megmutatta az élet nagy dolgait. A naplementét, a hegyek látványát, a növényeket, az apró virágokat és a hatalmas fákat, az állati elmét és az állatok ragaszkodását, a boldog nevetést, a nyugalmat, a harmóniát, a nagy világunk apró csodáit. Amik mellett eddig elmentem, nem vettem észre. Amióta mindent megcsodálok, sokkal boldogabb vagyok. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és nem érzem azt, hogy az élet csak telik. Kitöltöm az életet és közben élvezem, hogy mennyire csodálatos. Ezek az élet nagy dolgai, nem a racionális valóság; a munkánk, a hétköznapi bosszúságok. Közben kaptam egy kör e-mailt és igen, nagyon igaz ez:
" LA S S Ú Tánc
> Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
> Hallgattad, mint az esöcseppek földet érnek tompán?
> Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
> Nézted a tovatünö éjben a felkelö nap fényét?
> Lassítanod kéne.
> Ne táncolj oly gyorsan.
> Az idö rövid
> A zene elillan...
> Átrepülsz szinte minden napodon?
> S amikor kérded: "Hogy s mint?"
> Meghallod a választ?
> Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel,
> Tennivalók százai cikáznak fejedben?
> Lassítanod kéne.
> Ne táncolj oly gyorsan.
> Az idö rövid..
> A zene elillan...
> Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
> És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
> Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihülni a
> barátságot,szerelmet
> Mert nem volt idöd felhívni, hogy annyit mondj: "Szervusz"?
> Lassítanod kéne.
> Ne táncolj oly gyorsan.
> Az idö rövid.
> A zene elillan.
> Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
> Észre sem veszed az út örömét.
> Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
> Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz szinte egy
perc alatt.
> Az Élet nem versenyfutás
> Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
> Halld meg a zenét
> Mielött a dal elillan."
