Nadragulya blogja

Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk

Mint a villám tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél

S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk

Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint a porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.

S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!

Túlléptem a nős pasin. Elengedtem, jobb ez így. S emiatt bolfogabb vagyok, jobb ember,kutyásabb mint eddig :) Rengeteget járok sétálni leghűségesebb társammal, aki egy spániel és sokat foglalkozom vele. Alakult is sokat, az utóbbi időben! Egyre büszkébb vagyok rá! Ma pl. megszólított egy bácsika, hogy minden elismerése az enyém a kutyám nevelése miatt. Huu de jól esett!

De most másról akartam írni. A tegnapi napomról,és a parkban történtekről. Sétálok vígan és láttam egy srácot a kutyájával közeledni felém. Jó nagy, izmos kutya volt, gondoltam jobb lesz kikerülni mert bizony az én jószágom barátkozós, de mi van, ha ez a másik nem. Ígyhát kikerültük. De azért most, hogy egyedül vagyok, sokszor eszembe jut hogy kellene mellém egy társ, aki éppolyan kutyás "elkutyulódott" vagy " megkutyásodott" mint én. Kedvem lett volna megismerni ezt a fiút. Így, amikor megdolgoztattam ebem, körülnéztem merre lehet, de nem láttam. Végül egy padon ült, így figyeltem fel rá. Sajnos nem mehettem oda, így túl feltűnő lett volna, egy nő meg legyen nő :) és tartsa magát ehhez. Szóval, lemondtam az ismerkedésről és tovább gyötörtem már így is kellően fáradtnak tűnő kis társamat. Mikor úgy éreztem, már végképp elfáradt, elengedtem a pórázról jutalomként. Ő meg zsupsz, be a patakba. Usgyi utána! Istenem! Kiszalad majd az útra! De esze ágában sem volt, csak a patak vonzotta. Ott úszott benne, mire utolértem. Persze én is sáros és vizes lettem. Kievickéltünk és mit látok? A kutyás srác ekerülhetetlenül szembe jön... Kutyája rá is mordult az enyémre, de megnyugtatott hogy ez a barátkozás hangja náluk és valóban nem történt semmi rossz. Mi pedig bezsélgetni kezdtünk :) Aznap volt a szülinapja. Kissé félve, hosszú könyörgés utána bevallotta hogy a 26. Mi ezen a szégyen? Ezek szerint ttkolnom kellene a koromat? Hiszen én si annyi vagyok! Elbeszélgettünk, viccelődött, aztán kiderül barátnője van. Innentől már nem is volt annyira érdekes számomra. Úgyhogy hamarosan elköszöntem, mire viccelődve annyit mondott "Jobb is ha nem tartotok fel" :) Utánakiabáltam .Kérdeztem gyakran jár-e a parkba, amire nem értettem mit mond és mondtam hogy én közel lakom. Erre ő utánam kiabált hogy ő is és mondta a címet a házsszámal.

Vajon összefutunk még?

A mai nap nagyon jó volt! Már ha önmagamat nézem belülről. Úgy értem a lelkiállapotomat.

Érdekes ennek az oka. Kaptam nemrég egy e-mailt és abban olvastam egy osztályban végezhető feladatot, amire jóérzéssel emlékeznek vissza a mai napig az emberek. Megcsináltam az osztályban egy héttel ezelőtt. A feladat csupán annyi volt hogy mindenki leírta az osztálynévsort és minden egyes személy mellé, írni kellett 2 jó tulajdonságot, ami miatt szeretjük.Kiértékeltem a feladatot, mégpedig úgy hogy minden gyerek nevét felírtam egy külön lapra és felsoroltam azokat a tulajdonságokat amikért szeretik őt,átnézve minden egyes gyerek papírját. Persze volt aki nem írt egy-egy emberhez semmit, vagy nem volt éppen pozitív a megjegyzése, de az nem került a lapra. Ma pedig, felolvastam egyesével, mindenkinek hogy mit szeret az osztály benne és átadtam a lapot a jó tulajdonságaival. Mindenki mosolygott. :) Láttam mennyire jólesik mindenkinek amit hall. Nekem is jólesett felolvasni! Ami a legjobb, hogy ezekután-mivel ennyi jótulajdonságot olvastam 4-5 órán keresztül, sokkal szebbnek és jobbnak láttam mindent, boldogabb lettem és ezáltal talán legalább mára egy kicsit jobb ember is! Minden osztályfőnöknek ajánlom! Csak nyerni lehet vele és megismerni jobban az osztályt és közelebb kerülni a gyerekekhez! Bár minden nap ennyi mosolygó arcot láthatnék, mint ezalatt a 45 perc alatt! :)

"Ennyi csak mi tudható, szeretni kell és szeretve lenni jó!"

Csak ennyit gondolok. Miért vannak fellángoló érzéseim? Miért van az hogy a tudat azt mondja elég, állj le! és a szív... a szív, az bolond. Csak dobog, verdes, duzzad és néha reped. Aztán lecsillapodik, elnyomja a tudat és mégis ha megbántja is ugyanaz a személy, újra dobban, hatalmasat , majd a fájdalomtól repedezik. Egyszer majd összeomlik. A repedések mentén széthullik. De olyan mintha öngyógyító lenne... Újraéled ismét, mint phönix madár hamvaiból. Édes-keserű érzés! Már engedhetnék neked, szabad lenne, nem tiltott a gyümölcs tovább, miért félek mégis?

Mindenki valaki. Csak vannak olyan valakik, akik másoknál fontosabbak, vagy fontosabbá válnak. De ez el is homályosodhat. Emlékszem amikor beköltöztem a lakásba ahol most lakom. Már 4 éve volt. Az addig ott lakóknak addig senki voltam. Főként idősek laknak a lépcsőházban és ahogy mentem fel az emeletre hallottam az ablakok záródását magam mögött. "Valaki" lettem számukra. Megismertem akkor valakit, a szomszédomat, egy nénit. Pártfogásába vett. Éreztem a törődést, a gondoskodást, a szeretetet. Mintha a lányává váltam volna, így távolabb a szüleimtől, jó érzés volt hogy van valaki, akinek számítok. Jött, sütit hozott és emlékszem sütöttem kalácsot :) életembe először, mert viszonozni szerettem volna. Olyan volt, mintha a pótanyum lett volna. Távolt volt az egyetlen fia, másik országban 2 teljes évig. Csak én voltam neki, anyáskodott felettem és nekem is jó volt hogy ott van. Anyáknapján köszöntöttem, megérdemelte. Örült. Mikuláskor a "télapó" rejtett meglepetést az ablakomba és az övébe is ... aztán hazajött a fia. Közös sütievés, fényképnézegetés. Aztán a fiát a szomszéd faluba helyezték ki dolgozni. Kertes ház, kutya és a pótanyum kiköltözött.. engem ott hagyott. Vártam mindig hátha meglátom mikor hazajön, de nem jött. Aztán jöttek az ünnepek. A télapó nem jött 6-án... de az enyém azért ment :) aztán legnagyobb csalódásomra 8-a körül "jött"... és visszaadta egy részét annak amit adtam :( hogy ne haragudjak, de nagyon siet. A karácsonyra már nem is készültem... nem sütöttem kalácsot már régóta... semmit. Ma reggel, éppen késésben voltam mint mostanában mindig, mikor csengettek. Éppen zuhanyoztam, hát nem rohantam ki. Mikor kiértem láttam egy kis szatyrot az ablakban. Istenem! Biztos Ő volt az! Megakartam nézni, de féltem mi lesz a levélkén. Lerohantam a kutyával és közben azon gondolkodtam milyen szomorú, hogy így elfelejtődtem és mennyiszer voltam magányos, mennyiszer néztem reménykedve az ajtót hátha világít a lámpa este, de sosem világított.A mikulás, a karácsony és minden. Mikor felértem a folyosón szembejött, épp sietett intézni a pénzügyeket a közös képviselővel. Odaszaladtam, megöleltem, puszit adtam neki, de jóóó volt :))) és közben alig vártam hogy elolvassam amit írt. Felszaladtam, letéptem a kis zacskót az ablakból láttam benne a kis papírt, amire üzenetet írt. Siettem. De a húsvéti piros tojást láttam, a kis papírkát beraktam a zsebembe mint valami ereklyét, miközben a kulccsal babráltam, szorongattam a másik kezemben. Mentem a lépcsőn lefelé és izgatottan olvastam a két sort, ami tulajdonképpen lényegtelen volt, nekem mégis nagyon fontos... Rossz volt érezni, hogy egyedül vagyok, hogy valakit elvesztettem, akinek egyszer nagyon fontos voltam és most csak egy "valaki" vagyok,aki több egy egyszerű "valakinél" de mégis jelentéktelen. De mégis, örülök hogy jutott nekem is belőle, a szeretetéből, a kedvességéből. Számomra Ő nem csak "valaki". Fontos nekem!

Légy üdvözölve kellemes idő, virágba boruló természet, napsütés és ezzel járó jókedv! Üdvözöllek  titeket zöld rügyek és zsenge hajtások, mosolygó arcok, hosszú séták, kacagó gyermekek, boldogan csaholó kutyák, üde szerelmespárok, forró szenvedélyek, csodás érzelmek!

Kedvenc évszakom a tavasz! Minden csodálatos! Virágba borul a táj, az ég is kékebb, minden szebb és az illatok sem mellékesek!

Most mégis, hiába örülök. Számomra hiányos ez az egész. Látni látom a szépet, érzem a meleg nap sugarát az arcomon, ahogy símogat a lágy szellő és ahogy... na igen, ez az amit nem érzek, Ahogy valaki szerelmes szavakat suttog a fülembe, amitől bizsergek és hevesebben dobog a szívem. Óóóó de szééép is lenne, dudorászni a parkban miközben kutyámat lecsatolom a pórázról és gondolni, gondolni, gondolni valakire!

Így is lehet vidám az ember, hisz olyan szép minden! Az emberek is vdámabbak, én sem szomorkodom! Holnap, dudorászni fogok és úgy sétálok majd! Szééép a tavasz, még csak rügyeznek a fák, s talán majd egyszer az én szívem is virágba borul akár tavasz nélkül is!

Kényes téma napjainkban az anyaság kérdése. Pár éve még azt gondoltam 25 évesen lesz egy férjem és 26 éves koromban már gyerekem is lesz. 3 gyereket szerettem volna mindig.Úgy terveztem 30 éves koromra már 3 gyerekes anya leszek...

Most mi a helyzet? Nos,már elmúltam 26 éves. Egyedül vagyok. Van egy kutyám, meg halaim. A hétvégén mondtam a szüleimnek, valószínűleg már nem lesz 3 gyerekem, erről lecsúsztam. (De valószínűleg férjhez sem megyek). De lehet hogy kettő sem. Lehet hogy egy sem... Nem értették, miért gondolom ezt így, hát elmagyaráztam nekik. Ők szépen, jól élnek. Ha magamra nézek mit látok? Ha nem lennének a szüleim, még egy albérletet sem lennék képes egyedül fenntartani. Van diplomám, mégis nem túl kecsegtető a minimálbér. Csak csodálni tudom azokat, akik még kevesebb pénzből élnek napról-napra. Igen. Egy gyerek nem férne bele az anyagi kereteim közé. Mindent megszeretnék adni neki majd egyszer, ami tőlem telik, amire egy gyereknek szüksége van, de jelen helyzetben a pelenka megvétele is gondot okozna. Nem elkeserítő? Nem beszélve arról, hogy fiatal nőként, még csak határozatlan idejű szerződést sem kapok, mert "úgyis akar majd szülni".  Ebben a világban csodálkozunk a népességcsökkenésen? Ugyan... elkeserítő a helyzet...hogy valaha jobb lesz, már nem is remélem. De persze nincs is ember akinek szülnék :) Ez mellékes kérdés, mert elméletről van szó csak.

Házasság? Van értelme? Hény embertől hallom: "Amióta a papír megvan, minden tönkrement közöttünk. Elbízta magát." Manapság már nincs az a szerepe a papírnak  ebben az esetben mint régen. Amikor a nő nevelte a gyerekeket, mosott, főzött, takarított, a házimunkának és a családnak élt. Ma már emancipálódott a nő. Házimunka és család mellett, ugyanúgy dolgozik mint a férfi. Jó is, rossz is. Jó, mert nem szorul rá a férfira anyagilag-báááár- és ha nagy a gond, elmehet.. De rossz is, mert emiatt az erkölcsi értékrendek megváltoztak. Persze a férfiak elvárják hogy főzzön az asszony, holott ugyanúgy megtehetné ő maga is, hiszen annyit dolgozik mint a nő... Van ami megmarad, van ami változik. Régen a papír volt a nőnek a biztosíték, ha gyermekei lesznek a férfi eltartja őket. Ma már, ez csak jelképes.  Elhiszem hogy elbízzák magukat az emberek az esküvő után, mert kimondták a "Mindörökké"-t vagy a "Holtomiglan-holtodiglan"-t és azt hiszik ez már így is lesz, de nem, vagy csak nagyon ritkán.  Egy kapcsolat nem a papírtól lesz boldogés szép. Persze ha valakinek erre van szüksége, azt is megértem.

Magányos anyák. Egyedülálló nők nevelgetik csemetéiket. A gyerekek sérülnek. Így, vagy úgy, de apa nélkül bizony sérülnek. Nem lesz előttük apakép, vagy boldog családi képet mutató házasélet amit utánozhatnak majd. Elvadulnak? Vagy ellenkezőleg befordulnak? Belegondolni is rossz. Nap, mint nap találkozom gyerekekkel tanárként. Elkeserítő...hogy a szülőket mennyire nem érdekli a saját gyerekük. Fedezik őket az anyák az apák előtt, a lógásban is társak, nem egyszer észre sem veszik hogy annyira a maguk bánatába merülnek hogy  a gyerek semmi szeretetet nem kap és bánatában pl. gáz-t szív.... nyugtatót lop, rengeteget iszik, füvezik... hogy legalább egy rövid ideig átmeneti boldogságot érezhessen. Rossz látni, ahogy tönkremennek ezek a fiatalok... mert verést azt kapnak. Vagy ugyanazt a a "jól van"-t ha 1-est kap, mint ha 5-öst. Az ilyennek minek gyerek???? Önzőségből. Azt hiszik, a gyerektől majd ők valakik lesznek. Csak közben rájönnek, a gyerekkel nehéz és nem lesznek többek semmivel kívülről. Megölelném mindegyik gyereket ha tehetném. Nem maguktól ilyenek! Az élet teszi őket ilyenné és a szülők miatt lesznek vadak, zárkózottak, agresszívak... ezt látják , ezt kapják. Más szeretnék lenni! Hogy ha majd egyszer anya leszek, mert úgy hozza a sors, akkor ne sérüljön a gyerek. Van esélyem? Ahogy nézem... nem sok...

Nő1.

Férfi.

Nő2.

Kapcsolat?

Ahhoz 3-an sokan vannak. Nőből túl sok van itt. Közelebbről: Nő1 Féfi felesége. Nő2 az akit Férfi szívből szeret, akibe szerelmes. Nő2 fura teremtmény. Ő maga sem tudja vajon szerelmes-e. Nő2 egyedül van, nem enged teret Féfinek, részben Nő1 létezése miatt, részben meg mert elvi kérdést csinál a dologból. Nő2 elmarta maga mellől előző kapcsolatát, mert elkezdett érezni Férfi iránt. Nem akarja hogy Férfi szeresse őt, nem akarja hogy Nő1 fájdalmat érezzen, nem tudja mit akar. Befordul. Érez. Gondol. Fáj neki. Megmondja Férfinek hogy szeresse Nő1-et, mert ő biztos pont az életében, Nő2-vel pedig még csak csók sem történt. De Férfi erős vonzást érez. Nem hagyja Nő2-őt. Szenvedély. Türelmetlenség. Ez Férfi. Nő1 szenved. Agonizál a fájdalomtól. Férfi szenved. Nő2 létezik, kínlódik, de neki nincs veszteni valója. Tiszta lappal indul, és nem akarja bemocskolni a lapot. Akar még tükörbe nézni. Álarcot ölt. Azt mondja Férfinek, nem akar találkozni vele. Hazugság. Nő2 fél, hogy túl gyenge. Férfi addig küszködik, míg mégis találkoznak. Nő2 küzd Férfi ellen. Nem akar érezni. Bizonyítani akar. Férfi küzd, harcol. Megcsókolja Nő2-őt.Viszonozza. Nagyon érzéki. Mit tett??? Már mindegy. Lebukott. Lehullott a maszk... Felszabadulnak a mélyről jövő érzelmek. Nő2 szeme könnybelábad. Mit művel? Férfi boldog. Átöleli Nő2-őt, aki remegve hozzábújik. Nő2-ben meghal valami. Szembesül esendőségével és gyengeségével, de helytelen amit tesz és ezt tudja. Szenved. Lelkiismeretfurdalása van. Elküldi Férfit. Aztán zokog. Aztán Férfit eltaszítja. Hazudik. Nem akar ebbe belemenni. Álarc fel! Nem veszi fel a telefont többé. De nézegeti állandóan. Vajon kit csap be? Hidegen viselkedik ha Férfival "kommunikál". Hetekig megy ez. Talán egy hónapig. Nő2 magányos, ki van éhezve. Férfi érzékeli ezt. Férfi szerelmes. Halálosan. Kommunikálnak. Álarc lehullik. Titkos dolgokról esik szó. Vágyakról. "Bűnös" vágyakról. Nő2 beleremeg.. mindent kiad magából. Férfi boldog. Nő2 tudja, hibázott. De csak kommunikáció volt. Nem tettek! Nő2 érzi gyenge. A bűnös vágyak kínozzák. Elfojtja, de álmodik. Álmodni szabad...

Hússzal ezelőtt érkeztem,
és azt mondták, hogy ez az a hely,
ahol mindent sikerült megnéznem,
köszi, de sajnos nem mehetek,
mert a főnököm az az Isten,
kinek szárnya van, de ereje nincsen,
hogy egy kicsikét legalább megverne,
vagy lassan utánad engedne,
Mert hirtelen kinyílt a föld alattam
Te eltűntél én meg itt maradtam
Hát evezz a part felé még párat
Ha a világ fordít Neked hátat
S ha utad egyszer a végéhez ér
Ne felejtsd el hogy honnan jöttél!

Na na na na na na na na...

Egy föld alatti mozgalomból,
Hol nem jutott ki nekem a jóból
Kellett hogy már elinduljak
Az úthengerek itt gurulnak
én meg harapok egyet a lángosba,
a szekérháton a városba,
de láttatok-e már oly gyönyörű bájt,
mit nem okozhat öt gigabájt,
neked öt gigabájt, nekem öt libamáj,
jaj a szívem úgy nagyon fáj,
de én sem próbálhattam kétszer,
Megteheted hogy ha visszanézel
S ha utad egyszer a végéhez ér
Ne felejtsd el hogy honnan jöttél!

Na na na na na na na na...

https://www.youtube.com/watch?v=5yUIMVd-_BQ

Elgondolkodtam ezen a fogalmon: CSODA  Milyen érdekes jelentésű szó! Mennyi minden tartozhat ide! Csoda az amikor bekövetkezik valami, annak ellenére hogy úgy érezzük kizárt hogy bekövetkezzen. De csoda az is ami felfoghatatlan, érthetetlen és mégis gyönyörű. Vagy ez már a "csodálatos" szó rövidítése?

Na rákeresek a keresőben mit ír a csodára. Mi a csoda?

"A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében. " (Wikikpédia)

"Csoda az, amin csodálkozunk. "

" a csoda nem más, mint égi információ"

"Csoda: egy természetet felülmúló esemény."

„Mi a csoda? … Hát egyszerűen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. Mint aki életveszélyben körülnéz és egy kezet keres, mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét, van együttérzés, élnek még emberek valahol.”

/Márai: Az igazi-részlet/

“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”
Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk.Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.”

(Müller Péter: Szeretetkönyv)

“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.”

(Müller Péter)

Szóval a csoda sokminden lehet. Mindig az amire vágyunk hogy bekövetkezzen és amirl azt gondoljuk kizárt dolog hogy ekkora mázlim lenne hogy megtörténjen. Pl. amikor a főiskolán 2 hetem volt a végéig és 12 vizsgám volt még hátra. Úgy voltam vele, ha ez összejön, akkor az csoda! Sikerült! Gyertyát gyújtottam utána a templomban, annyira hihetetlen volt ez számomra!

A csoda, csodálatos, reményt ad és ha bekövetkezik akkor el sem hisszük. Fürdünk a boldogságban hagyjuk magunkat lebegni. Élvezzük, magunkba szívjuk az érzést, ami felemel és éltet. Csoda egy gyermek születése, létezése. Csoda ha elveszítünk valakit, mégis megtaláljuk. Csoda, az élet maga. Csoda a szerelem, a szép érzések.  Csoda a túlélés, a létezés, a nap, a hold, az éjszakák, a nappalok. Csoda vagy TE magad is!

Beletelt néhány napomba amíg kicsit lenyugodtam és képes vagyok írni arról ami történt.

Végül csak beszéltünk. Nem megoldás a problémák figyelmenkívül hagyása. Akkor kezdődött... minden oldalról megtámadtam, mert állítása szerint csak Pestig jutott,ott rádöbbent képtelen elmenni a légióba. Ez annyira elkeserítette hogy még erre sem képes hogy emiatt nem jött haza egy napig. Engem meg leamortizált. TeljesEn tönkre mentem 2 nap alatt, ráadásul úgy éreztem becsap, átver...nem tudom mit higyjek. Szólhatott volna, de ő megkért valakit hogy értesítsen, de nem sikerült neki. Láttam hogy keresett az illető, de az üzenetet nem kaptam meg. Mást hibáztat? Ő is hívhatott volna...De nem tette. Más miért akarja jobban mint ő maga?

Ez az a pont, amikor az ember annyira kiborul, hogy már akármi is történjen nem tudja kiheverni. Elment a kedvem mindentől, egyszerűen már beteg voltam ettől az egésztől.

Még egyszer beszéltünk, azóta nem veszem fel a telefont ha hív. Amikor látom hogy csörög, annyira rossz érzésem van, hogy képtelen vagyok felvenni... közben sajog a szívem, fáj mindenhol. De egyszer majd elmúlik ez az érzés, és talán eljön újra a tavasz. Legalábbis még hiszek benne.

"A hazugság annyi mint tudva, akár szóval, akár csak valami jellel, másnak megtévesztése céljából annak ellenkezőjét mondani, amit igaznak tudunk. A hazug tehát igazat is mondhat, ti. ha az, amit ő nem igaznak tart, véletlenül mégis igaz." - (a Wikipédia szerint)

Olybá tűnik, hogy csúnyán átvertek, ENGEM!! Ami még ennél is bosszantóbb hogy hülyének is néznek! Méghogy LÉGIÓ!! Bedőltem, mint maci a málnásba. Elhittem! De hálistennek csak 1 napig, már ha mondhatunk egyáltalán egy napot, mert estére már gyanakodtam. Nem tudta a hazug, hogy egy kis Columbo-hoz van dolga! Levettem, hogy letiltott skype-on, rájöttem. MuszáJ volt letiltania, mert ha nem teszi meg, látom mikor lépett be utoljára és akkpor kiderült volna nem is ment el, hiszen a munkájához kell a skype. Mik vannak? Miért kell hazudni ilyet? Másnak az érzéseibe taposni? Persze én meg bömböltem, mint egy hülye, meg lelkiismeretfurdalás és társai...mindez emiatt????

Ráadásként még saját magát is lebuktatta. Nézzük a tényeket! Elment állítólag Aubagne-be -ami durván 1700 km -éééés rá egy napra kapok egy SMS-t hogy "hazajöttem" hurrrááá!! -keressünk valakit aki feljegyzi ezt az embertelen teljesítményt, miszerint valaki másfél nap alatt megjárja kocsival Franciaországot oda-vissza és még sorozáson is részt vesz. Hát hülye vagyok én???? Az a szomorú hogy, annak néznek.. és lassan kezdem magam is ezt hinni. Ha ilyet beveszek, akár csak egyetlen napig is.....Gyalázat és ostobaság!

Ja és privát véleményem, hogy csak az hazudjon aki képes rá. De ahhoz is kell intelligencia, hogy ügyesen tegye ezt valaki. (Kivéve a kegyes hazugság, az megbocsájtható. Ső! Néha kifejezetten jobb az igazságnál!)

Mosoly, ami fontosabb, mint
más,
Öröm, amit másban nem
találsz.
Fiatal a szíve,
Mégis mennyi szépet hord.
Amikor csak játszik és nevet,
Csoda, amit kérni nem lehet.
Elmondani félek,
Elhallgatni miért kell:
Jó, hogy élsz,
Megadsz mindent,
És így teljel lett az életem,
Hisz létezel.

Kicsi szív,
Kicsi lány,
Aki éjszakánként angyalokkal jársz
És a nagy csodákra vársz.

Kicsi szív,
Kicsi lány,
Ki az életembe annyi fényt hoztál,
Mikor lelked itt maradt egy éjszakán.

Úgy vártam rád,
Ez a szeretet
Az égben született,
Egy isteni áldomás.

Kicsi szív,
Sose félj,
Én majd mindig óvlak,
átkarollak, bármi ér,
Hogy egy szép világban élj.

Kicsi szív,
Kicsi lány,
Lényed elvarázsol, minden
perc egy boldogság.
De egyszer útra kelsz majd,
akkor is, ha fáj.

https://www.youtube.com/watch?v=IzBJqegqcp0

"Ha találkozunk és odaadhatom neked a telefonkártyát amin ingyen beszélhetünk, akkor nem megyek a légióba!" -mondta

Nem vettem komolyan, -érzelmi zsarolás-gondoltam, ez bevált módszere, eléggé hozzászoktam ezen csekély idő alatt amióta ismerem.

"Köszi, de nem."-feleltem

Aztán eljött a nap, amikorra kitűzte az indulás napját és belázasodott! Szinte éreztem hogy valami fog történni, mert biztos voltam benne hogy mindez csak kitaláció mivel úgysem látjuk egymást, azt mond a telefonba amit akar. Péntek volt. Gyógyulgatott aztán és vasárnap, megbántott. Azt mondta hogy megy kedden és hogy ugye nem akartam vele mostanában találkozni. Mondtam neki hogy nem és kívántam hogy találja meg a számítását , érje el azt, amit szeretne. Megköszönte és hozzátette "remélem Te is találsz egy tökéletes hibamentes partnert "  én nem ilyet akarok"-feleltem, mire ő hozzátette "akit nem csak szívatsz hanem érzel is egy kicsit iránta"

 Elmondani nem tudom mit éreztem... innentől nem tudtam mit mondani, és nem is mondtam. Nem válaszoltam..nem vettem fel a telefont...aztán egyszer írt hogy csak el szeretett volna köszönni, mert megy...:( elköszöntem...nem válaszolt....

és MA... rácsörögtem, és a barátja hívott vissza hogy "hívtál a telefonomon, mit akartál mondani?" .....hebegtem habogtam és letettem... és egy világ dőlt össze bennem. Nem csak érzelmi zsarolás volt... elment.... Mit tettem??

Istenem, add, hogy a sorozáson, az alkalmassági vizsgán ne feleljen meg!!!

"Azt hiszem, minden ember életében van egy pont, amikor döntenie
kell. Ha rosszul dönt, nincs visszaút. Sokáig azt hittem, hogy
másokat hibáztathatok azért, ami velem történt. A hibáktól azt
mondják, hogy az ember jobbá válik. Ez talán igaz is. De minden hiba
elvesz egy darabot az emberből. A hibákat nem lehet jóvá tenni.
Örökké velünk maradnak, hogy emlékeztessenek a múltra. Egy bocsánat,
vagy egy elnézést jöhet szívből, de ez csupán szó. Azt hisszük, hogy
ha megkapjuk, amire várunk, hogy ne haragudj, minden jobb lesz. De a
szó nem fedi el a sebeket; Minden bocsánat egy újabb halál, amelyet
a léleknek kell átélnie. Megbántottak. Százszor, talán ezerszer is.
De a legjobban az fájt, amikor bocsánatot kértek. Tudtam hogy
megölik vele a lelkemet. Nem a megbántás fájt, mert azt elfelejti az
ember. Talán hónapok, vagy évek kellenek hozzá, vagy talán csak egy
pillanat, de elfelejti. De a bocsánatkérés már azt jelenti, hogy
ott, abban a pillanatban, amikor kimondta, vagy megtette, amit
mondott, vagy amit tett, őszinte volt. Ott, abban a pillanatban
tényleg úgy gondolta, vagy úgy érezte.
Ha tehetném, én is úgy élném az életem, hogy sose kelljen
megbántanom mást. Mert bár feloldozást nyerhetünk azzal, hogy
megbocsátanak, de azt a halott lélekdarabot már semmi nem
támaszthatja fel. Senki nem érdemli meg, hogy megöljék a lelkét,
hisz anélkül a szíve halott.
S szív nélkül, hogy éljük túl az életet?"

Voltak szép pillanatok, néhány hosszú ölelés, pár csók, ami égető szenvedélyes és érzelmes volt. De mérlegelni kell. Mi az ami miatt érdemes valamit megtenni és mi az ami miatt nem.

Szép dolog volt ez a kettőnk közötti. Igazából plátói, mégis annyira valóságos. Ennyi romantikát nem kaptam még soha. Sosem felejtem el! Ilyen férfit szeretnék! Egyszer majd talán én is megérdemlem. Addig pedig legyen boldog azzal, akit magának választott egyszer. Ez így fair.

" Árnyékok nélkül, mit ér a fény? Mit ér a holnap, ha nem melletted ér? Új álmok nélkül nincs már remény. Egy utolsó percre még légy enyém!"

Ezt a dalt küldte nekem e-mailben. Fájt, de jó is volt...

Megvolt az utolsó perc, ami az első is volt tulajdonképpen, az a bizonyos csók. Mert akkor megállt a Föld és nem forgott tovább. Legalábbis számomra nem.

 Visszamenni az időben nem lehet, de ahogy a karjaiba zárt ...az volt a legszebb vallomás.

Köszönöm a szép érzéseket, amiket tőled kaptam, Kedves! -Valószínűleg sosem olvasod ezt, de boldog voltam és ezt köszönöm! Talán egyszer megérted, amit most még nem, hogy miért nem lehet folytatni ezt, akkor sem ha szeretnénk, ha vágyunk rá. Sajnos nem tudom elmondani az okokat, úgysem fogadod el, mert úgy érzed minden akadály leküzdhető, én nem így érzem. Nekem is nehéz... mert érzem boldog lehetnék veled. De azt is érzem hogy nem tartana sokáig a boldogság egyéb okok miatt.

A saját érdekedben mondok le Rólad. Légy boldog! Szeretlek....

Aranka hozzászólása elgondolkodtatott,éreztem mire céloz. Próbáltam parancsolni az érzéseimnek és mivel a 3. találkozás az ismeretlen ismerőssel már érezhetően barátságnál több volt ezért mikor legközelebb jönni akart, azt mondtam csak akkor ha megigéri nem csókol meg és nem is fog próbálkozni. Megígérte.

Közben a párom már 2 hete elköltözött, nem bírtam élni úgy hogy érzelmileg máshoz kötődöm... szégyelltem magam, lelkiismeretfurdalásom volt és úgy éreztem ez talán jel arra, hogy nem működő kapcsolatban vagyok. Hiszen rájöttem, nem az számít ki a 3. fél, hanem az hogy valakivel mással kapcsolatban érezhetek így, érezhetem magam jobban sokkal mint a párommal.

Tegnap eljött a nap, s az ismeretlen ismerős megjelent reggel a 4. alkalommal. Igéretével ellentétben azon volt hogy megcsókoljon, végül engedtem neki-nagyon jólesett- de ezzel együtt úgy éreztem, megszegte az igéretét és ha ez egyszer így van, akkor talán mindig ilyen... Délutánig beszélgettünk, sétálgattunk aztán mondtam neki, ez nem jó így, ne találkozzunk többet. Közben potyogtak a könnyeim. Nem akartam hogy lássa, akkor haragudhatott volna rám és azt gondolhatná átvertem. Így meg... látta hogy érzek én...csak menekülök.

Túl sok a DE. 150 km, feleség és nem akarunk másik városba menni se ő, se én... Mennék én az az igazság, de ahhoz mindennek tökéletesnek kellene lennie vele. De már most is van ami zavar benne. Mondjuk úgy nem túl igényes, a fogai..hát... ápolatlanok és csúnyán romlottak... Szóval messze nem tökéletes semmi.

Hát nem szánalmas vagyok? Ilyeneket találok kifogásnak? De tudom miért, mert nem ő az igazi, bár nagyon hasonlít rá... és most tiszta lehetek, hisz kiléptem mielőtt túl késő lett volna. Nem mondom hogy nem fáj, mert nagyon fáj. Zokogtam útközben hazafelé. De úgy érzem ez így helyes, hátha még helyrejöhet az élete.

....és most úgy érzem gazdag vagyok... pedig semmim sincs...

„Aki szeret, annak varrd fel kabátja gombját, Mert meglehet, hogy felvarrja más; Aki szeret, annak hallgasd meg baját-gondját, Mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más; Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba, mert Könnyen meglehet, hogy rámosolyog más; Aki szeret, szeresd! Öleld meg naponta, mert Könnyen meglehet, hogy megöleli más, És akkor hidd el, nem ő a hibás!”

A szerelem országútján: Ossian

"Nyitott szívvel, hangok nélkül
Egymáshoz hangolva
Egymásba ér a Nappal s az Éj, Valóság, Fantázia
Szép minden, ezt rég nem érezted
De félsz, hogy mindezt elveszted

Nyitott szívvel, láncok nélkül
Egymáshoz láncolva
Egymásba ér a Test és a Vér
Egy Új Élet Himnusza

Szép minden, ezt rég nem érezted
De félsz, hogy mindezt elveszted

Csak egy Vándor voltál, a Szerelem Országútján
Néha-néha vettek fel, de az igazi nem jött el
Mégis mindig vártad, Tiéd lesz a Kincs
És most úgy érzed gazdag vagy, pedig semmid sincs

Nyitott szívvel, álarc nélkül, egymáshoz hajolva
Egymásba ér az Árny és a Fény, egy Tiszta Harmónia
Szép minden, ezt rég nem érezted
De félsz, hogy mindezt elveszted


Vándor voltál, a Szerelem Országútján
Néha-néha vettek fel, de az igazi nem jött el
Mégis mindig vártad, Tiéd lesz a Kincs
És most úgy érzed gazdag vagy, pedig semmid sincs "

Ilyesmit érzek, mintha én lennék a vándor. Vágytam régóta egy társra aki most van velem, de... közben kezdek rájönni hogy valami hiányzik. Másban meglenne, de vajon mi kell egy működő kapcsolathoz? A másik "új emberben" meg... túl sok a DE. Szóval arra jutottam, valószínűleg az igazi nem jött el és semmim sincs... Már lassan szívem sincs. Lehet hogy nekem semmi nem jó? Senki sem tökéletes. De vajon mi a fontosabb? Hogy érzelmileg egy hullámhosszon legyünk valakivel, közös témáink legyenek, vagy hogy mindig ott legyen mellettünk, segítsen mindenben, de annyira ne legynek közös témáink..? Mi a fontos?

Van egy ismeretlen, akit úgy érzem ismerek. Sohasem találkoztam vele, mégis az egyik legfontosabb emberré vált számomra mostanra. Egy véletlen fórumozás révén kezdtünk msn-ezgetni úgy 3 hete és összebarátkoztunk ami nem csoda, hiszen nagyon hasonlóak vagyunk. Azt hiszem beleszerettem. Nem nevetséges? Látatlanban, mikor még nem éreztem az illatát sem... ráadásul egy roncs házasságban él-bár a pasik mind ezt mondják ha beakarnak vágódni egy nőnél miközben feleségük van. Úgy adódott hogy már telefonon is beszélgetünk és úgy érzem mintha a másik felem lenne. Kellemes orgánuma van, egyszerű ember, mégis ami a legfontosabb, hogy igazi FÉRFI. Mindig elhatárolódtam az ilyen dolgoktól, mert szeretek nyugodt lelkiismerettel a tükörbe nézni, nem beszélve arról hogy párkapcsolatban élek-ami sajnos úgy tűnik nem igazán működik és nem tudom megérteni hogy lehet ez és hogy egyáltalán normális vagyok-e? Persze nem is lakik közel, majdnem 200 km-re tőlem, de vonz, mint a mágnes, úgy megölelném...Ha tudnám mit tegyek? De annyira bizonytalan vagyok. Rosszul vagyok magamtól, nem lenne szabad semmit éreznem, szégyellem magam... Mi a jó döntés??? Segíííítsééééééééééég!!!!!!!!!

Mostanában azon gyötrődöm, hogy a párom édesanyja nagy nyári szabadásgában olyan mértékben ráér és unatkozik, hogy minden percet velem, illetve a fiával akar tölteni. Már lassan csak szabad perceink maradnak kettesben. Kezd nyomasztóvá válni a dolog... Valamit tenni kell!!!! Furikáztatja magát a városban kocsival a fiával és természetesnek veszi hogy elviszi őt a barátnőjéhez és érte is megy a kedvesem... Kezd túl sok lenni! Akkor is jön, ha vendég van nálunk. Tudja hogy vendégem van, nem érdekli ( a szomszédban lakik) jön és képes leülni az asztalhoz, kedélyesen társalogni, holott őt senki nem hívta!!! Pedig alapvetően kedves nő, iszonyatosan sokat beszél ugyan a szomszéd unokatestvérének a gyerekeinek a volt férjeiről meg hasonló dolgokról - a szomszédját se tudom ki nem még a többiek, de ez nem érdekli- és ez FÁRASZTÓ. Hiába kedves, elegem van belőle! Észrevettem hogy menekülök előle. Reggel felkelek, leviszem a kutyát, de meghallja a lépteim és már nyitja is ki a kisablakot "Felkeltem!" Én meg gondolom magamban, basszus nem voltam elég halk. Osonnom kell a folyosón ha egy kis nyugalmat szeretnék és az sem jön mindíg össze. Pihenni szeretnék, semmit tenni, nem udvariaskodni. Ma ezt találtam egy fórumon és javaslom mindenkinek a betartását, azzal baja nem lehet :

"Szeretetet csak adni lehet, elvárni nagy hiba. Szereteted a párod, gyermeked rátelepedés, megfojtás nélkül élje meg, így elkerülhető hogy allergiásak legyenek (rád). "

Lehet hogy túlságosan önző vagyok?

Bevezetésként:

"Erdős vidék bőséggel akad,
Szantálfát termő helyek ritkák.
Eképp sok bölcs van a világon
Nagy szó mégis kevéstől ered."/SZA-SZKJA-P./

"Különbözöm, tehát vagyok!"  /Ignotus:Olvasás közben/

"Megpróbáltalak levegőnek nézni,
de rájöttem, hogy nem tudok
levegő nélkül élni." /John Lennon/

"Gyermekeidnek akkor van rád szükségük, amikor gyerekek." /Murphy/

Szerelmes idézetek, versek

" Ha majd gyermekszíved megcsalja az élet,
S úgy érzed nincs többé reményed;
Ne csüggedj! Csüggedni nem szabad!
Mert olykor a ledőlt rom alatt
a legszebb virág fakad:"

"Nem szabad visszavárni,
ki elment, s itthagyott,
Nem tud a szív örökké fájni,
kergetni futó csillagot.
Ha valaki elment,
ne kívánd többé vissza!
A megsárgult falevél
nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment,
és eltudott menni,
keményen kell akarni,
de el kell feledni!"

"Egy rózsaszál eltörött, elmúlik a nyár,
De összetört szívem Téged vár....
......Ha az élet nagyon fáj és mostoha,
Szeretni tanít, de feledni soha."

"...Akkor tudod meg, mi is az élet,
Ha valaki nagyon szeret téged.
Ha valaki összetörné szíved,
Töröld le könnyeid és nevess,
hogy újra boldog lehess!"

"Szeretem, de már nem szeretném szeretni,
akarom, de már nem tudom feledni.
Két bűnöm van, mely fáj és éget,
csupán 2 szó: szeretlek téged."

"Ha minden boldogság csak remény,
Hidd el, akkor is szeretni foglak én!
Ha minden, a szíved is bánatba merül,
Gondolj rám, s nem leszel egyedül!"

"Lángoló menny az alkonyat,
Csupa vér az ajkad;
Csupa vér az ajkad,
Ha csókollak védd magad. /Weöres Sándor: Dal/

"...Ha elmúlt valami
eröltetni nem lehet
Tudni kell ekkor váltani
A film nem áll meg
Tovább kell játszani..." /Animal Canibals/

"Vékony fonál ejt tőrbe madarat,
finomka szálon hal is fennakad
bodros fürt hozza ember végzetét,
egy szál haj is megigéz, ha szép." /Pope/

"Az embereknek nevet adtok,
és a nevekkel nagyra vagytok,
pedig a lélek zugain
valami mindig anonim."  /Goethe/

"A halogatott reménység beteggé teszi a szívet...." /Példabeszéd/

" Méltán vétkezik ellen az, akit előbb te bántottál meg." /Publius Syrus/

"Elárulja a szerelem magát." /Lope De Vega/

"...hogyha nem mutatják
A szeretetet, gyakran nem is érzik." /Shakespeare/

"A rágalom elleni védekezés művészete: nem törődni vele." /Gracián/

"Ne tégy semmit első felindulásodban. Csak rosszil járhatsz vele." /Gracián/

" ...egyszerűen csak szép volt, azt pedig megunja az ember, ha nincs hozzá körítés." /Retz/

" A könny éppoly ragályos, mint a nevetés." /Balzac/

"A harag malomkő, egy szempillantás alatt összezúzza lelkünk minden tiszta búzáját" /Sainte-Beuve/

Vártam Rád... (Abdai Zsolt)

 "Vártam Rád, mikor a hajnal ébredt,
Ahogy néztem elmúlni a napfényt…
S láttam, ahogy mindent eléget
A tekintet, mi arcomhoz ért.

Vártam Rád, mikor a szél karmolt,
Együtt nyugtattuk azt az égi zajt,
Mi lassan minket forrón átkarolt
Messze űzve minden régi bajt.

Vártál rám, mint érkező idegent,
Ki illatos mezőkön hosszan kergetett,
Remélvén, hogy nem hagy hidegen -
Átkarolva simogat, szorítva kezedet.

Vártál rám, mint tavaszi esőre,
Pedig én tudom, Te vagy a zápor!
S e száraz föld úgy kapott erőre
Hogy virágot hajt a sziklák közt, bárhol!"

"A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért. "

Agyament vagyok teljesen. Boldog vagyok, vagyis harmonikus kapcsolatban élek a világ leghelyesebb, legkedvesebb, legmacsóbb pasijával és nyugis az életem mostanában. Most hogy szabadidőm van bőven, újra előjönnek a gyerekes hülyeségeim, hogy keresem az izgalmakat. Évek óta nem látott ismerősökkel találkozom, üzeneteket írok-akik ellenkező neműek- és bár nem karok tőlük semmit, mégis izgatottságot érzek és mindig várom a fejleményeket. Ez ugye nem megcsalás? Vagy ledérség? Nem csinálok semmit, csak beszélgetek és nevetgélek. Jól érzem magam, ennyi... De a párom dolgozik, ezeket nem tudja, nem mondom el neki, nem akarom hogy megbántódjon azzal a tiszta és érzékeny gyermeki lelkével. Tisztességtelen ez, vagy nem?
Amikor tizenéves voltam, gyakran előjöttek ezek az érzések és rendszerint mindig kavartam valamit, fölbolygattam az életemet hogy történjen velem is valami és ne az unalmas szürke hétköznapokat éljem. Igazából a monotonitás bosszant. Mindennap egyforma. Az emberek élete eltelik a munkával és nem látnak a világból semmit. Milyen élet az ilyen? Azért dolgozunk hogy éljünk, de tulajdonképpen a munkánkkal telik el az életünk...
Szóval írtam egy srácnak az iwiwen, aki életem első szerelme volt (vagy 10 éve) a legfuribb emberi kapcsolat volt amiben valaha résztvettem

Most 25 éves vagyok. De már 14 éves koromban foglalkoztatott hogy leírjam ami velem történik. Naplóírásnak nem nevezném a dolgot, mert csak a számomra különleges eseményeket írtam le. Leírtam amikor szomorú voltam, próbáltam rímeket faragni és ezeket az írásokat eldugdostam hogy senki ne lássa, főleg a szüleim ne. De szerettem volna ha valaki idegen elolvasná és hozzászólna, persze ez lehetetlen egy eldugott füzet esetében. Mondhatni magányos voltam, társaságra vágytam, de ugyanakkor túl félénk is voltam.
Mostanra kicsit változtam, de továbbra semvagyok az a mindenkivel jópofizgatós emberke. Vidám vagyok, de túlontúl őszinte. Egyszer azt mondták rám "Kegyetlenül őszinte". Ez valakinek tetszik, de az emberek többsége nem díjazza, hogy a véleményemet mondom ha kérdeznek és nem azt amit hallani szeretnének.
Hogy  miért választottam a Nadragulya nevet? Mert érdekes az elnevezése:

A belladonna nevet - jelentése: szép hölgy - a növény onnan kapta, hogy a középkorban a nők a növény termésének levét szemükbe csöppentették, hogy pupillájuk nagyobb legyen, a nagy fekete szemek ugyanis a kor ízlésének megfelelően vonzóbbá tették őket az erősebb nem számára.

 És! Erősen mérgező hatású növény!  :) Olyan mint én...